A küldemény, amit csak a címzett nyithat fel.
A legtöbb fájlküldő úgy működik, hogy feltöltöd, ők eltárolják, majd a címzett letölti. Közben a fájl ott ül valaki más gépén, olvashatóan. A Sealbox máshogy csinálja: a titkosítás a te eszközödön történik, még mielőtt egyetlen bájt elhagyná — és a feloldáshoz szükséges kulcsot kizárólag a címzett eszköze tudja megnyitni.
A szerver ebből semmit nem lát. Nem azért, mert megígéri, hogy nem néz oda, hanem mert nincs nála semmi, amit meg lehetne nézni.
Minden lépés úgy van kitalálva, hogy a tartalom soha ne legyen olvasható máshol, mint a két végponton.
Kiválasztod a címzettet, és az eszközöd elkéri a nyilvános kulcsát. Ez az a kulcs, amivel bárki lezárhat neki valamit — de kinyitni csak ő tudja, a sajátjával, ami soha nem hagyja el a telefonját.
A fájl a te eszközödön alakul értelmezhetetlen bájtokká, 256 KB-os darabokban. Még a fájl neve és mérete is a titkosított csomag belsejébe kerül. Csak ezután indul el bármi a hálózaton.
A tartalom nem indul el addig, amíg a másik fél el nem fogadja a küldeményt. Amíg nem fogadta el, a szerveren nincs is mit tárolni — csak annyi, hogy valaki küldeni szeretne.
A címzett eszköze visszafejti a csomagot, és a szerver a sikeres átvétel pillanatában törli a fájlt. Nem archiválja, nem másolja félre. Ami átment, az nincs többé nálunk.
Balra az, amit te látsz. Jobbra az, amit a szerver lát ugyanabban a pillanatban.
Neved, fájlneved, tartalmad — minden a helyén.
Se fájlnév, se típus, se tartalom. Egy méret és egy időbélyeg — más semmi.
A küldés 4 MB-os darabokban megy. Ha megszakad a kapcsolat, onnan folytatja, ahol abbahagyta — nem kezdi elölről a 100 MB-ot.
Csík, százalék és megabájt — mindkét oldalon. A címzett valós időben látja, mennyi érkezett meg, nem csak azt, hogy „folyamatban".
A sikeres átvétel után a fájl azonnal eltűnik a szerverről. Az elfogadatlan küldemény 48 óra múlva magától elenyészik.
A tartalom csak azután indul el, hogy a címzett elfogadta. Senki nem tud kéretlenül fájlt tolni a másik gépére.
Böngészőből fut, telefonon és gépen egyaránt. Kezdőképernyőre kitehető, és onnantól úgy viselkedik, mint egy alkalmazás.
Világos, sötét, vagy ahogy a géped áll. Menta, Nord, Dracula, Tokyo Night, Gruvbox és még jó néhány — mind olvashatóságra mérve.
A Sealbox nem külön világ: ugyanazt a fiókot használja, amivel a BabL42-be belépsz. Ezért az értesítés is oda érkezik, ahol amúgy is vagy — a telefonodra, akkor is, ha a Sealbox be van zárva.
Szólunk, ha valaki küldeni szeretne neked. És szólunk a feladónak is, amikor a küldemény megérkezett és a másik fél letöltötte. Nincs találgatás, nincs „megkaptad?" üzenetváltás.
Kaly Pixel egy fájlt szeretne küldeni neked.
Zola letöltötte a küldeményedet.
Ricsi 3 fájlt szeretne küldeni neked.
„Eddig felraktam egy megosztóra, aztán három napig ott felejtettem. Most elküldöm, a kolléga letölti, és kész — nincs mit elfelejteni, mert nincs mit ott hagyni."
„A százmegás alaprajzot a vonaton indítottam el, alagútban elment a net, és mire kiértünk, magától folytatta. Ezt eddig egyik megoldás sem tudta nekem."
„Az tetszik benne a legjobban, hogy nem kell megbíznom senkiben. Nem ígéretet kapok arról, hogy nem nézik meg — egyszerűen nincs ott semmi, amit meg lehetne nézni."
„A szerződéseket eddig e-mailben küldtük, jelszóval védett csatolmányként, a jelszót meg SMS-ben. Ezt most kiváltotta egy kattintás."
„Jön a telefonomra, hogy elküldték, jön, hogy megérkezett. Nem kell rákérdeznem senkinél, hogy megkapta-e. Ez apróságnak hangzik, de naponta tízszer spórol meg egy üzenetet."
„Végre valami, amihez nem kell semmit telepíteni, mégsem érzem úgy, hogy egy weboldalra bíztam a cég anyagait."
A fenti visszajelzések illusztrációk: a Sealbox belső eszköz, ezek a személyek nem valódi ügyfelek. A képességek viszont, amikről szólnak, valósak és kipróbálhatók.
A BabL42-fiókoddal lépsz be. Nincs külön regisztráció, nincs külön jelszó.
Megnyitom a Sealboxot